Végre eljött a nap, mikor Niken tesztvezetésre mehettünk.

Hónapokkal ezelőtt láttam képen, azt mondtam, ez már olyan csúnya, hogy szinte szép.

Szóval, mint utas, vártam nagyon.

Naná, hogy erre a hétre rossz időt jósoltak.

Aznap reggel se kegyeskedett nagyon sütni a Nap. Így jó motoroshoz híven, motoros felszerelés autóba és irány a tesztvezetés.

Szerencsénk volt, és nem esett az eső. Na, ekkor azért már bántuk, hogy nem motorral indultunk el.

Végül is ,morgolódások közepette megérkeztünk Nagysápra.

Nagyon nem is nézelődtünk, azonnal irány a sátor, és már írattuk is fel magunkat. Ezek után tekintettük igazából rá a kis helyeskére.

Engem azonnal csalódás ért, szép-szép, de nem annyira, hogy ezt meg is vegyem magamnak.

Körbejártuk, nézegettük, mint a lovat, amikor a vásáron meg akarják venni.

No, nekem mindjárt hiányzott a doboz, bassz mi lesz ha hátrafelé lepotyogok? (hozzáteszem: mindig ez a parám)

Átöltözünk, eljött a mi időnk. Na már a felüléssel gondjaim voltak, valahogy a TDM900 után nem esett lábamra a tartó.

Az már azonnal eldőlt, hogy kapaszkodni nem oldalt fogok, mert baromira nem esett a kezemre ez se.

Így maradt Géza, akinek jobb híján el kellett viselnie, hogy ma biza ő lesz a kapaszkodóm.

Első kellemes élmény rögtön ez volt, hogy át tudtam rendesen ölelni, a fejem el tudtam forgatni, úgymond volt hely, mivel feljebb ültem, mint ő.

Elkezdtünk szépen lassan kigurulni az útra. Ekkor jött a másik kellemes élmény, hogy fékezéskor nem csúsztam a nyakába. Tapadtam rendesen az üléshez.

Aztán már annyira felbátorodtam, hogy el is engedtem, és tudtam útközben képeket is készíteni. Ja és nem potyogtam le, már ez hihetetlen érzés volt, és tudtam a hobbimnak is közben élni. Ami most nem az írást takarta, hanem a fotózást.

Azért csak cseszte a csőrömet, gondoltam kipróbálom a kapaszkodást oldalt, helyzet változatlan: ez nem az a motor, ahol oldalt kapaszkodni lehet. Vagy legalábbis nekem nem sikerült.

Összességében a próbautat élveztem, de köszönöm ennyi elég is volt.

Útközben Gézával folyamatosan kommunikáltunk, ő mit érez, hogy tetszik neki (de ez már az ő története)

Visszaértünk, még azért egy uccsó bénázást megejtettem. Lévén nem volt doboz, először ültem ezen a járgányon, nem tudtam hogy szálljak le. Adva volt minden, hogy egy tökéletes pofára esés legyen belőle, de Géza hátát teljes erővel lenyomva megtaláltam azt a pontot, ahol megtámaszthattam magam.

Képeket visszanézve állapítottam meg, hogy ez bizony inkább quad mint motor, és Gézámnak se áll jól,arról nem beszélve hogy nekem se.

Így maradok a szabadság, szeretem, szerelem érzésnél! Egyelőre TDM-en!

Illésfalvi Bernadett

Niken teszt