Spontán szerveződött, de mégis baljóslatú indulásunk kicsit beárnyékolta a napot, mivel kérdéses volt, hogy az égiek kegyesek lesznek-e hozzánk, vagy elmossa az eső a „nagy lehetőséget”, hogy többedmagunkkal kipróbálhassuk valós környezetben a híres háromkerekűt, a Yamaha új különlegességét, a NIKEN-t.

Végül is abban maradtunk, hogy kocsival megyünk az egyébként nagyon kellemes környezetben lévő, motorosok körében is közkedvelt étteremhez a Granárium dombra. Az úton odafelé már lassan derengeni kezdett, és már-már kikandikált pár napsugár is a felhők alól, ami reményre adott okot. Lesz ebből ma még Niken motorozás! -)

A nevezett étteremhez érve már messzebbről láttuk a Niken Tour kamionját, és a felsorakozott 15db háromkerekűt. Ebből adódóan széles vigyorral a Merci kormánya mögött gurultunk be a parkolóba, ahol igen kevés hely volt már 10-11.00 óra magasságában is. Felmértük a helyzetet, és egy gyors egyeztetés és regisztráció után elkezdtünk beöltözni a következő túrakörre. A kör kb 25 percet tett ki, ami innen a Héreg utáni kereszteződésig tartott, ahol kényelmesen meg lehet fordulni bármilyen monstrummal is.

Két típus volt, a sima és a GT. Túl sok különbség igazából nincs köztük, de a GT magasabb plexije ránézésre is jobban fekszik egy 180cm magas pilótának, hát azt választottam. A 4-es számú, német rendszámost GT lett a vasparipánk. Detti ez idő alatt „üléspróbát” vett páron, és némi szexuális fűtöttségű megállapítást tett, amit most nem részleteznék… de kellemesen érezte magát rajta az utas pozícióban, csak felmászni volt egy kicsit nehézkes neki utasként! Viszonylag kényelmes, elegendő szélességű ülés (a vezetőnek sajnos túl széles is), csúszásgátló bevonattal az ülő felületen, de a kapaszkodó elhelyezése miatt kényelmesebb volt neki bennem kapaszkodni, ami hosszú távon nem biztos, hogy számomra kényelmes megoldás volna.

A Niken első látásra nekem annyira szörny-szerű, hogy már szép! Van quados tapasztalatom is és ez a kettő ötvözetére hajaz nálam. A széles, buflák fejhez széles kormány, jókora kezelő panelekkel jutott, felüléskor pedig széles terpesz, echte quad. Szinte kerestem a lábtartó trepnit. Egészen addig a pillanatig, amíg az első kanyarhoz nem értünk, onnan már MOTORként kanyargott Héreg szerpentinjén is! A hagyományos motorozás feeling azonban meglepetésünkre elmaradt. Se nem jobb, se nem rosszabb egy kétkerekűnél, különleges, MÁS!

Alacsony sebességen is elviseli a magasabb fokozatokat, de bizony jócskán emelni kell a fordulatot, ha élvezni akarjuk a tempós haladást. A nyomaték nem préselt az ülésbe minket, a motorhang is érdekes az elfokolt sor2 mély dübörgéséhez szokott fülemnek. Azonban a kanyarstabilitás magáért beszélt! Tempósabb sebességnél sem jelezett Detti a hátsó ülésről, hogy bármi kényelmetlen érzése támadt volna, pedig folyamatos kommunikációban voltunk a teszt alatt. A rugózás/csillapítás hátul épp olyan, mint a hagyományos motoroknál, elöl viszont valamivel keményebb, ami a stabilitás érzését is plusz fokozza.

Összegezve a tapasztaltakat úgy vélekedünk egybehangzóan Dettivel, hogy köszönjük a nagyszerű lehetőséget a tesztelésre a Yamaha Niken Touron, de a jelenlegi ár/élményérték alapján egyelőre nem lépünk a Niken rajongói klubba.

Várjuk a Tracer900 és az MT 10 teszt lehetőséget!

Niken Tour tesztnap