Szilasi CsabaSziasztok!

Szilasi Csaba vagyok, jelenleg 32 éves, és ez évről évre változni fog (bízom benne).

Motorok iránti rajongásom talán 5-6 éves koromban kezdődött, mikor édesapám egy mini Romettel lepett meg húsvétkor, majd megtanított annak használatára. Míg velem egyidős játszópajtásaim még bringázni sem nagyon tudtak, én az óvodából nem haza, hanem apuval kézen fogva, majd kocsiba ülve mentünk a közeli parkerdőbe motorozgatni. Innentől nem volt megállás, a családban is sok motorimádó volt, dédipapa, papa, mama, Apu, és bízom benne, hogy nem nálam ér véget ez a szerelem. Rendszeresen jártunk a Cserénfán megrendezett nemzetközi motorcross versenyekre, tervben volt a terepmotorozás, de az anyagiak miatt ez nem volt opció, így maradtak a simsonos ismerősök, majd az MZ-s barátok… aztán mindenki túladott a motorokon… én meg ott maradtam motor nélkül. Szüleim átfordultak, nem támogatták, hogy legyen motorom, nem is engedték meg, hogy hazavigyek bármilyen kétkerekűt, amit robbanómotor hajt. Szóval jó pár év kimaradt, ami a motorozást illeti… de a motorok iránti érdeklődésem, szeretetem nem lankadt.

Majd 2015 októberében anyagi helyzetemnek, és különálló életemnek köszönhetően megvásároltam életem első motorját,  ami egy Yamaha FZ-6N volt 2007-ből. 2016 márciuásban lepapíroztam, használtam egy szezont és 2016 szeptember végén el is búcsúztam tőle, hogy magasabb géposztályban folytassam… itt megragadnám az alkalmat, és leszögezném, nem azért választottam 1 literes osztályból, mert az előző motorom 6 hónap alatt kimotoroztam, hanem mert nagyon sokat megyek mai napig két személlyel, sok cuccal, így kevésnek éreztem az FZ-6-ot.

2017 novemberében megvásároltam Yamaha FZ1 motoromat, azóta hű társam, sok-sok kilométeren vagyunk túl, sok helyen megfordultunk együtt, és ezt szeretném/szeretnénk folytatni a jövőben is.

Ez az én kis rövid történetem, köszönöm, hogy elolvastad.

Széles utat, gumifákat.

Szilasi Csaba

Vélemény, hozzászólás?