Szűcs László

Szávusz! Mit akarsz? Kávé? Nincsen. Szándics? Nem adok! Menj innen, hulye kocsog! Nem kapsz semmit, elfogyott, kifogyott, kész, vége, mindennek! Fölfordultam, megéjtetted?! Pfuh,pfum. Csoki! Hol vagy? Gaben! Ezt nem hiszem el! Vigyázzál´ mert behúzok neked egy olyan stjigulát, hogy nem igaz! Mé´ nem jön ide senki? Sanyi, hol vagy? Itt vagyok, fónök! Há´ én vagyok a király, Lali meg a császáj, fónök!”

Sziasztok!

„Újrakezdő” motoros vagyok. Nem tudok, sokkal inkább szeretek motorozni!

Nagyon fiatalon kezdtem apám Pannóniájával, egy „vállalati” T5-tel. Titokban motorozgattam a T5-öt követő P1-el, a Jawa 350-el. Még jogosítványom sem volt megkaptam az első motoromat, apám kiselejtezett vállalati P10 –t. Motortulajdonosként már legalizálni kellett a szórakozást, ezért amint lehetett, gimisként, gyakorló jogsit szereztem – de rég volt! A főiskola alatt (1980 – 84), nyári szünetekben már túrázgattunk a haverokkal. Udvarolni is motorral jártam, olyan sikerrel, hogy a főiskola után 1984-ben nősültem. 1985-ben született az első, majd ’88-ban a második gyermekem, a családdal mindig, együtt, autóval közlekedtünk, így a motorozás gyakorlatilag elmaradt, de a motorok szeretete az örök. Volt idő, amikor veterán gépeket gyűjtöttem, próbáltam helyre állítani őket. Gyönyörű „vasak” voltak, PUCH 250 SGS, SIMSON Awo 250, BMW R-61, URAL M-61, D-Csepel 125, Balkán, Tatran stb. ´94-ben szükségét éreztem annak, hogy egyetemre menjek, így ismét a tanulás következett, nappalin, család mellett, hétvégi apuka lettem -– nehéz időszak volt, még az „öreg vasakat” is el kellett adjam, kellett a pénz! Ettől kezdve a motorozást hosszú évekre már csak „elméletben” műveltem. Nem ragozom tovább, 2011.-ben hozzám került egy Suzuki GSX550 ES, ´83-évi gyártmány. Egy igazi nagy motor! Újra motoroztam és a gurulások felélesztették bennem a szunnyadó zsarátnokot, fellapozták a „Bakancslistám” motoros túrák oldalát! A GSX veterán korban járt, nem volt igazán abban az állapotban, hogy hosszabb túrákra merészkedjünk vele – kiérdemelte a pihenőt – ezért úgy döntöttünk a nejemmel, hogy veszünk egy olyan gépet, amit túrázásra terveztek és tökéletesítettek az évek során. Keresgéltem, és aztán jött a „meglátni és beleszeretni” érzés – Yamaha TDM! Az eltelt 7 motoros szezon, a megtett 52 ezer km alatt a TDM rengeteg kalandot, élményt adott, sok Barátot hozott, és közben Yamahás, a Yamahások csoport tagja lettem.

Most itt vagyok, azt hiszem jó úton, motorosok, jó emberek között!

Szűcs László
Tagged on:         

Vélemény, hozzászólás?